Mégis kellett volna az a használtruha nagyker!



És akkor valóban jött a fekete leves. Nagy volt a szám, bíztam a saját nagyszerűségemben ahelyett, hogy tényleg kerestem volna egy használtruha nagykert magamnak, akiknek megvan a megfelelő tapasztalata, a stabil külföldi kapcsolatai, bejáratott szállítási rendszere. És nem mellesleg ellenőrzött minőségű árukészletet tudnak behozni.
Hát, nekem ez nem sikerült. Megjött a szállítmány, lepakoltuk. Plafonig tele lett a raktáram a bálákkal. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Ugrándoztam a bálák között. Már az lebegett a szemem előtt, hogy tulajdonképpen ez olyan flottul ment, hogy én magam fogok használtruha nagykert nyitni.
Este későn érkezett a szállítmány, így nem bontottam ki semmit, meglehetősen fáradt voltam hozzá, úgyhogy inkább lazítani akartam egy kicsit a barátaimmal. Össze is jöttünk, pezsgőt bontottunk a hatalmas üzleti sikeremre. Előadtam nekik is, hogy néhány hónapon belül talán használtruha nagykert nyitok.


Ilyen az, amikor előre iszunk a medve bőrére!


És akkor jött a hidegzuhany! Másnap reggel türelmetlenül nyitottam be a raktárba, és már láttam magam előtt a pillanatot, amikor a saját használtruha nagykeremet vezetem. És kinyitottam az első bálát. Elképedtem! Kinyitottam a másodikat, még jobban elképedtem! És ez így ment a sokadikig! Istenem! Mi ez? Mit küldtek ezek? Én nem ezt rendeltem meg! A sírás fojtogatott! Ez biztos csak egy rossz álom! Ott állt mellettem néhány barátom, akikkel tegnap este együtt iszogattunk. Láttam az arcukon a kétségebe esést. Értetlenül álltunk a halom szemét fölött. Szó szerint. Minden egyes darab kopott, agyonmosott, felnőtt, ódivatú S-es méretű borzalom!
Néztek rám kérdően, hogy akkor ez most mi? Keressük meg a kamerát, ez a kész átverés show?
Nem srácok, ez a nagy büdös valóság. Engem alighanem átvertek! De nem kicsit.
Nem akarom tovább ecsetelni azt a fájdalmasan kijózanító helyzetet, amibe kerültem. Telefonáltam. Garancia nincs, megtekintettem, megrendeltem.
Fogadhatok ügyvédet, perelhetek, talán néhány év múlva még nyerek is, de addig még egyszer elköltöm ugyanezt az összeget. Jó esetben. Én nem normális! Miért nem hallgattam a barátaimra, és kerestem itthon egy használtruha nagykert? Miért voltam ennyire öntelt?
Megfizettem a tanulópénzt rendesen.  
Az üzletem működik, használtruha nagykerem biztosan nem lesz, ma már a Verotex’97-től veszem az árut. Ezt pedig elvitte adományként a Vöröskereszt! Tanuljanak a hibámból!