Most akkor használtruha mániás lettem?


Azt hiszem hogy ez a kérdés most némi magyarázatra szorul, amit a használtruhával kapcsolatban feltettem. Ami az érdekessége a történetnek, hogy ezt a kérdést bizony először magamnak tettem fel, aztán nem sokkal később a barátnőm is hasonló kérdéssel fordult hozzám.
A történetem a használtruhával úgy kezdődött, hogy mérhetetlenül utáltam. Ennek praktikusan sz volt az oka, hogy 1991-ben Dániából hoztam be használtruhát, mondván ezen a piacon látom életem nagy lehetőségét. Megérkezett 24 tonna ruha, majd azzal szembesültem, hogy 23 tonna selejtet kaptam. Helyesbítek. Nem az egész volt selejt, méretproblémás volt úgy kb. a fele. Ez azt jelenti, hogy olyan kisméretű használtruhát kaptam, ami gyakorlatilag talán még a két s-es méretet sem ütötte meg. Felnőtt modellek lévén azonban gyerekeknek lehetetlen volt eladni. Nos, a lényeg az, hogy a Magyar Vöröskereszt hálás volt, az egészet elvitték, én pedig buktam a befektetett pénzemet.
Ne is menjünk bele, hogy mi volt a probléma, miért nem reklamáltam, lezárult, vége. (egyébként reklamáltam, csak nem értem el eredményt)


És akkor a mániám az honnan jött?


Térjünk is rá arra, amivel kezdtem. Eltelt közel húsz év, és újra képes voltam bemenni egy használtruhákat forgalmazó üzletbe, amit az egyik barátom üzemeltet, és a Verotex-től vásárolja az árukészletét.
Ez volt az a pont, amikor a használtruházat rabja lettem. Gyerekek! Az a minőség, az a választék, ami engem ott fogadott, az lehengerlő volt.
Nem győztem forgatni a fejem a rengeteg színes cucc között! Természetesen bevásároltam rendesen, hiszen bőven akadt olyan, amiket nem lehetett ott hagyni.
A baj ott kezdődött, hogy gyakorlatilag minden héten tiszteletemet tettem az üzletben, és soha nem jöttem ki üres kézzel.
Már a barátom is kezdett furcsán rám nézni, de nem értettem mi a problémája.
Aztán néhány hét múlva én is elgondolkodtam, hogy teljesen rendben van-e ez így. Azt hiszem mániákus vásárló lettem. Ez persze feltűnt a barátnőmnek is, és rákérdezett.
Be kell látnom, hogy ez így nem mehet tovább, már csak havonta egyszer vásárolok, de ebből nem engedek!